Újházi tyúkleves

…..Újházy…vagy Újházi..? egyáltalán tyúkleves?? ……..megvizsgáljuk…….Újházi Ede 1841-ben született Debrecenben jómódú családban…apja orvos volt, szülei akarata ellenére Endre a színész pályát választotta. Először 1864-ben a Szigeti társulat tagja lett, majd 1868-ban Fehérváry Antalhoz szerződött…innen Kassára távozott Latabár Endre hívó szavára…aztán 1870-ben élete álma megvalósult…leigazolták a Nemzeti színházba, ahol 1914 -ig játszott. …a korabeli írások szerint páratlan volt színészi eszközismerete, mesterségbeli tudása, kiapadhatatlan komikusi vénája….miután eljátszotta Gerhart Hauptmann „ Crampton mester „ című komédiáját…kollégái csak Mesternek szólították……na ennyi elég asszem bevezetőnek…jöhet a leves sztori……Bandibá remek társasági ember volt…asztalánál ült pest krémje…imádták sztorijait, melyeket debreceni ízes akcentussal adott elő….na nézzük jó barátja Ady mit írt róla….. “Mesébe illő nagy kívétel, ha a színésztalentum nagy intellektusba foglalódik. A nagy ágáló művészet, s nagy intellektus szinte históriai nagysággá teszi az indivídumot. Nekünk, szegény kis magyar nációnak van egy ilyen emberünk. Újházi Edének hívják”….nade a leves ……az Akácfa és Dohány utca sarkán volt a Hatvani vendéglő…tulajdonosa Hatvani Károly korábban színész…kocsisok, simlibúvárok törzshelye volt…egyszer aztán betért Újházi, aki ismerte a volt kollega tulajt és primadonna feleségét Csillag Amáliát…ő főzött ugyanis…kiválóan…na innen vágod…törzsvendég lett…gyorsan raj lett a cuki….Újházi asztalánál esténként pest hírességei….na egy kik is?…Nagy Endre kiváló konferanszié kabarészerző, Jászai Mari, Pázmándy Dénes volt országgyűlési képviselő gasztronómus, Demény Dezső, természetesen Krúdy….orvosok, ügyvédek, színészek, festőművészek…….itt történ, hogy egy alkalommal nem ízlett a Mesternek a halózás….és hívta a tulajt….na várj itt megjegyzem, hogy a Mester mindenkit akit szeretett „marhának „ szólított…” gyere ide te marha „ mondta barátsággal Hatvaninak….”mondd meg a feleségednek, hogy ha valami nagyon finomat akar főzni, akkor vegyen elő egy kakast meg két csirkét. Mindegyiket vágja ketté, tegye vízbe, főzze meg és tegyen hozzá jó sok zöldséget, sok petrezselymet, sok zöldborsót, sót, gyömbért,paprikát, pár szem babot, borsot, két szem krumplit és főzze jó sokáig….meglátja mindenki megnyalja utána tíz körmit”…ennyire egyszerű látod…látod……persze Újháziról meg a levesről sokat írtak…Krúdy, Jókai, Herczeg Ferenc..de én most Nagy Endrét idézném…” Nem sajnálta a fáradságot, költséget, elutazott Debrecenbe, hogy saját találmányú levesének anyagát beszerezze. Vén kakasok kellettek ehhez a leveshez, amelyeknek megkeményedett izmaiba szerelmi viharok íze-sava gyülemlett össze. Három napig egyfolytában kellett főniük, amíg belemálltak a levesbe és eggyé főttek a zöldséggel, főként a legendás jelentőségű zellerrel. Különösen vigyázott, hogy el ne kallódjanak a kakasok taréjai és egyéb megkülönböztető szervei, amelyeknek átazonosuló képességében babonásan hitt. Megkülönböztető figyelmének jele volt, ha valakit egy-egy ilyen részlettel megkínált….persze a Wampetich és később a Gundel is készítette a levest, itt is törzsvendég volt a Mester…Krúdy szintű mulató volt…az ő találmány volt másnaposságra az Újházi fröccs…itt a szolda kovászos uborka levével volt keverve…komoly bevitellel dolgozott mindenesetre megállapítható, hogy az Újházy tyúkleves egy étlapon tök fals, mert Újházi és tonképp kakas…….mindent vele reklámoztak….híres volt a Gottschlig rum plakátja… sztorijait napokig mesélték pesten… egyébként a kedves „marha „ megszólítását nem mindenki komázta, főleg az nem ,aki nem ismerte…én meg kedvenc Újházi sztorimmal búcsúzok… Egyszer egy érzékeny lelkű főpincér úgy megsértődött a „kedves” becézésen, hogy bírósághoz fordult elégtételért. A bíróság arra kötelezte a mestert, hogy nyilvánosan kérjen bocsánatot a sértésért. – Tehát, tisztelt bíróság – állt fel Újházi –, egy főpincérnek nem mondhatom, hogy marha? – Nem mondhatja. – És egy marhának mondhatom, hogy főpincér? – Ha akarja, mondhatja – tárta szét a kezét a bíró csodálkozva. Újházi a pincérhez fordult. -Akkor bocsánatot kérek főpincér úr!