……India két elismert és híres festője magyar…mi van??…Farkas Böske és Brunner Erzsébet…..megvizsgáljuk……..egy hónapja az egyik aukciós ház festmény kínálatát nézegetem….hat-hét méterről megpillantok egy festményt….micsoda zöld és kék…megállt az ütő…közelebb megyek…nézem a szignót….Sassné FB…hát te meg ki vagy kicsilány?…kérdezem magamban….már öt perce nézem, amikor jön a haverom….kiszúrtad etyikém?….kérdezi….igen de nem vágom hogy ki az FB?….ő meg vágta…Farkas Böske…vedd meg, ha mész Indiába kaszálhatsz vele…mondja nevetve….egész India rajong érte meg a lányáért…………1889 júniusában Nagykanizsán Farkas Ferenc főkapitány második lánykáját emelte magasba…megszületett Böske….már az iskolában kiderült a festészet iránti érdeklődése…kíválóan kezelte a ceruzát meg az ecsetet….közben Nagykanizsára érkezett Sass Ferenc…eredeti nevén Brunner, és festőiskolát nyitott…mit kell tudni a jó Ferenc mesterről…például azt hogy Nagybányán tanult Hollósy Simonnál…jóban volt Ferenczy Károllyal…járt Münchenben is…nem FA szappant hozott… hanem az Akadémiára…és elhatározta hogy a magyar „plein air-t „ szeretné átadni tanítványinak….első jelentkező Böske volt, ….tanult, festett, rajzolt…később a szokásos…tanítvány és mester szerelem…házasság és gyorsan megérkezett a leányuk..Brunner Erzsébet…még egy Böske……1910-et írunk ..a mama 21 éves…sikeresen dolgoznak férjével együtt…közös kiállítások….jól veszik a festményeiket is…később sajnos jön a nagy háború…majd az őszi rózsás….a papa nyíltan szocdem….ez egy ideig nem volt baj, de a rózsás után más szelek fújdogáltak és már a fregattkapitány érában egy városi gyűlésen rossz mondatot kiáltott be…bevitték az óberhére és rövid ideig lekaptározták…ez annyira megviselte, hogy komoly depresszióba esett …nem dolgozott…kedvetlen volt…magába fordult…Böske szomorú…de ő még alkotni szeretne…Tihanyba megy …viszi a lányát …első gyönyörű balatoni képeit itt festi…később bakony és más hazai vidékek…nagy a nyomás rajta..depressziós férj…és ott a kislánya…indiai jógakönyvekből táplákozik…Buddha tanai…fény…nap…majd elhatározás:..irány India…1929..lánya 19 éves…Kisfaludy Strobl Zsigmondnál szobrászatot tanul…könyörög anyjának, hogy vigye magával…elindulnak…Róma…Nápoly …Szicília…dolgoznak lelkesen…kénytelenek is…mert eladott festményeikből tartják fent magukat….Farkas Böske dönt…India…valahogy el kell jutni Indiába…levelet ír Rabindranath Tagore-nek…néhány hónap és beteljesült az álom…Tagore meghívta őket és beköltözhettek a „Béke otthonába” Santinikétanban….innen indult az indiai fényes pályafutásuk…a bengáli iskola mesterei és követői hamar befogadta a két magyar hölgyet…a kis Böske főleg portrékat festett….édesanyja tájakat….első nagy siker Tagore portréja, melyről ő így nyilatkozott. „ezren festettek rólam képet, de ez a kislány találta el igazi lényegemet”…egész Indiát bejárják…és 1934-ben megismerik Mahátma Gandhit…Sassné portrét fest róla…többet is…az egyik ma az Indiai Nemzeti Galériában van..”Gandhi az esti imánál „……..később jön a kasmíri túra…elzarándokolnak az amarnáthi Siva barlangokhoz…itt mindketten több rajzot és festményt készítenek…Farkas Böske egyik művét Nehrunak ajándékozta…ő meg a dolgozószobája falát díszítette vele…a mai napig is ott van…csak most Nehru múzeum…Nehru hálószobájában pedig Brunner Erzsébet rajza látható rajta a két unoka …Szandzsaj és Radzsív Gandhi…egyébként a kis Böske Indira Gandhival tanult együtt….én kérek elnézést….itt jegyezném meg hogy 1972.-ben Indira Gandhi magyarországra látogatott…négy festményt hozott ajándékba a Böske duótól…….jön a II. Világháború..1940….az angolok mint ellenséges hatalom állampolgárait deportálják mindkettőjüket…Himalája Nainital…itt élnek együtt még tíz évet…1950 februárjában Farkas Böske egy kemény tüdőgyulladás után elment…itt temették el…..lánya Brunner Erzsébet indiai állampolgár lett…édesanyja emlékére több emlékkiállítást szervezett…önmaga a legsikeresebb indiai festő lett…lefesthette a Dalai Lámát is…….a legmagasabb Indiai kitüntetések birtokosa….Padma-Sri díj ( ez olyan mint nálunk a Kossuth díj) a Sántinikétani egyetem díszdoktora….de a nyolcvanas-kilencvenes években magyar állami kitüntetéseket is kapott…2000-ben már nagyon beteg…a Dalai Láma meglátogatja és otthonában búcsúzik el tőle…2001 májusában megy el örökre…kívánsága szerint hamvait három helyen szórják szét…a himalájai Nainitalban…a Gangeszban és édasapja sírjánál Sümegen…búcsúzóul Sassné Farkas Böske szavai 1934-ben azután hogy először találkozott Mahátma Gandhival „„Ma, január 4-én szembe találkoztam India nagy vezérével, ki fegyveres hatalom nélkül tartja a hatalmat szívében. Ezrekre menő tömeg közepén egy szál ruhájába burkolt kicsi gyermek test, egy gyönyörű koponya, csendes, nyugodt gesztusok, s egy nagy szeretet-áram, mely langyos tavaszi szellőhöz hasonlóan körülölelve tartja a gyengéket… Találkozásunk olyan volt, mint a különböző messze harcterekről megtért bajtársak összeölelkezése.” ….ui a fotokat is…