……egy kis Coco….de nem úgy….hanem…. Chanel……megvizsgáljuk……..ma délelőtt az ötvenhatos villamoson utaztam….szemben egy hölgy mosolyogva olvas…kíváncsi voltam a könyvre…persze a borítót nem láttam…a lánchídnál hívták telefonon…összecsukta…Michelle Marly: „Coco Chanel és a szerelem illata”…rögtön eszembe jutott sok híres sztori….a legvagányabb nőről………Saumur egy kedves kis település a Loire völgyében…1883 augusztus 19.-én itt született Gabrielle Bonheur Chanel….könnyű gyerekkora nem volt …a mamája fiatalon meghalt tuberkolózisban…a fater meg lécet vett amerikába…minden gyereket itt hagyott…Coco a lánytestvéreivel a ciszterekhez került…árvaházba…a fiúk meg mezőgazdasági munkások lettek…kissrácként…Gabi 18 évesen váltott…na nem önszántából…a ciszter górék úgy döntöttek, hogy tanuljon a kislány varrni….és átirányították Moulins városába..ahol az ottani Notre Dame intézetében …a varrodában bekezdett….néhány évet itt tanult…majd váltott…nem kicsit….színésztársulathoz csatlakozott…kávéházakban játszottak, több, kevesebb sikerrel…aztán az egyik darabban egy sanzont énekelt, mely megváltoztatta az életét…” Qui qu’a vu Coco dans l’Trocadéro” ez volt a címe…és igen jól sejted…innen ragadt rá a Coco név….és hogy-hogy nem a kis Cocot körbejarongták az udvarlók….pedig igazán szép nem volt….de roppant izgalmas és különleges…saját tervezésű nadrágban járt….teljes botrány akkoriban…fekete sportautók..óriás szöveg…jó humor….és híres pasasok…….a párizsi éjszakai élet központja lett nagyon gyorsan…mondjuk jó spanjai voltak…Picasso…Cocteau…Stravinsky…és minden hírességet öltöztetett…Bardot…Schneider…etc…etc…ja várj…és még átugrott a parfüm bizniszbe is…..Chanel no.5….és tudod miért lett numeró öt?….mert 1921 május ötödikén dobták piacra……híres sztori, hogy megkérdezték Marilyn Monroe-t, hogy mit visel éjszaka az ágyban?…” egy csepp Chanel No. 5-öt „…..ő sem volt piskóta…….sosem ment férjhez…első szerelme fiatalon meghalt…Boy Capell..egy üzletember volt…..jött Westminster hercege..tele zsetonnal…Coco fülig szerelmes lett…gyereket akart…a herceg nem…szakítás….a herceg egy nem olcsó gyöngysorral vett télakot…amit Coco a luxus yachtról a vízbe dobott..megérkezett Paul Iribe francia illusztrátor…a házasságkötésük előtt..teniszparti közben infarktusban meghalt…Coco a következőt mondta..” Amikor holtan elterült előttem, valósággal gyűlöltem. Úgy éreztem hogy megfutamodott.Teljesen összetörtem és elhagyatottnak éreztem magam.”…a II. Világháború alatt alászaladt a legvitatottabb kapcsolatának…Coco ötvenhét éves volt…és megimert egy Gestapo tisztet Walter Schnellenberg-et….a csákó harmincegy éves volt …Coco beleesett….nagyon….a háború után a bíróságon kérdezték tőle..nem tudta hogy egy Gestapo tiszthez van dolga?….Coco..” én ha szerelmes vagyok nem nézem a rangjelzéseket “….45 után volt belőle balhéja….kém vagy nem kém?…bíróság ügyek…ismerte Rommelt….szeretője volt vagy nem??…nem derült ki…de jóban volt Churchillel is…végül lepattant Svájcba…biztos ami tutti alapon…de várj….milyen az élet…a nürnbergi perben Walter kapott egy hatost….lekaptározták….kijött és Svájcban újra találkoztak….Coco finanszírozta az életét …1952-ig…akkor rákban meghalt….Coco 1971-ben ment el…nyolcvanhét évesen….kevés ilyen izgalmas élet volt……én egy híres mondásával búcsúzom…„ A kéz a nő névkártyája.A nyak a személyigazolványa.A dekoltázsa pedig az útlevele .”Ui .a fotokat is