…..Rippl Rónai József párizsban……..megvizsgáljuk………..öt évvel ezelőtt kezdődött a cirkusz….letettem a regényeket…kész…vége…nincs türelmem végigolvasni egy regényt….el kell ismernem hogy lefolyt a kávé…öregSAM….sajnos….karcok, novellák még mennek…a regény már nem…….erre a minap keresgélek a lingelben és egy szép régi könyv a kezemben…Rippl Rónai József emlékezései…1911. Budapest a Nyugat kiadása…..belelapozok….aztán …..két óra múlva észleltem, hogy lerakhatatlan………a MÁV kórházban születtem a Rippl Rónai utcában, majd ott éltem negyven évet…a következő utca a Munkácsy Mihály volt, oda jártam a Kölcseybe….a szüleink már kisgyerek korunkban beoltottak e két mesterre…..könyvek…múzeumlátogatások….úgy gondoltam hogy mindent tudok róluk…eddig….a könyv nagy része Rippl párizsi éveiről szól…ha érdekel..akkor most………..Rippl 1887.-ben a müncheni évei után megy párizsba….olcsó szoba…csóróság….felkeresi Munkácsyt, aki minden fiatal magyart támogatott….elegáns estélyek ….sok hírességgel..itt lehetett ismerkedni egy fiatal művésznek…de ami a legfontosabb …használta a műtermét és a mesterrel dolgozott…festményei Munkácsy modorában készültek…egy alkalommal Rippl elpanaszolta hogy egy vasa sincs…nem tudja már az albérletet sem fizetni…Munkácsy végignézte József kész festményeit, egyet leakasztott és néhány nap múlva jött a jó hírrel…eladta egy amerikai gyüjtőnek 3000 frankért… „ De ebben az eladási dologban az volt a legszebb momentum, hogy maga Munkácsy örült neki a legjobban, : oly boldoggá tette a sikerem, hogy megölelt, megcsókolt és könnyezett örömében. „….irja R.R….majd később megjegyzi, hogy Paál Lászlót is támogatta….vászonnal, festékkel és mindenhogy……..” Colpachon is voltam azután Munkácsy vendége. Itt is dolgoztam neki: egy kisebb képét festettem, másoltam nagyobb képe után, amelynek ismétlésével őt olyan valaki bizta meg, aki boldog volt, ha a művészi pályájának épp akkortájt zenitjén levő mestertől egy másolatot is megszerezhetett. Több ilyen kisebb másolat közül egy nagyobbat azután szép honoráriummal jutalmazott. Igy járult hozzá becsültebb tanitványainak nemcsak erkölcsi, hanem anyagi támogatásához.”….ilyen volt hát a jó Munkácsy……a könyv számomra legizgalmasabb része a „ Művészbarátaim „ című fejezet….a legjobb barátja a skót James Pitcairn Knowles volt, …nagy barátok lettek…együt festettek…szabadidő , piknik…kávéház….Knowles mutatta be Aristide Maillol-nak….aki nagy spanja lett, …..több hónapot tültött a Banyuls-i birtokukon…megismerve a családját….később együtt állítottak ki párizsban nagy sikerrel….és most …amit nem nagyon szoktam…idézem a mestert….mert ezt csak tőle érdemes…„Mintegy tizenöt évvel ezelőtt állitottam ki Párisban “Öreganyám” cimü képemet, mely nagyon feltünt ott egy egymást megértő művésztársaságnak. E társaság néhány tagja ma sokat emlegetett kiváló művész. Harmadfél év előtt Bernheimnél voltak kiállitva a Thadée Natanson tulajdonában levő műveik s e kiállitás katalógusának Mirbeau irta az előszavát. Különösen Vuillard, Bonnard, Valloton szerepelnek közülük. Velük gyakran érintkeztem, miután Párisból a közel fekvő Neuillybe költözködtem. Vasárnaponként hozzám jöttek látogatóba. Ebbe a művésztársaságba tartozott még Denis, Serusier, Ranson, egy ideig Cottet is, de Toulouse-Lautrec egész haláláig. A társaság uttörő – s részben jelentékenyebb – rokonsága a festők közül Cézanne, Gauguin, Renoir, Pissaro, Degas, Seurat, Signac, a szobrászok közül Rodin és akiről már szóltam: Maillol voltak. A modern művészet ismerői előtt, gondolom, nem kell magyaráznom, kicsodák mind e művészek s itt legfeljebb csak annyit jegyzek meg, hogy közülük néhányan egyáltalán nem érték el azt a művészi magaslatot, mely ifjabb korukban róluk joggal feltételezhető volt, sőt vannak köztük olyanok, kiknek művei ma egyáltalán nem elégitenek ki. De hisz’ majd visszatérek még mindnyájokra.Cézanne-nal csak egyszer beszéltem, meglátogatván őt műtermében. Ez a műterem arról volt nevezetes, hogy nem volt benne egyetlenegy Cézanne-kép sem, mind elkeltek akkorában rendezett első kiállitásán, melyet Vollard, a kezdő szegény műkereskedő csinált neki. Ugy hallottam, kerek harmincezer frankot szerzett eladott képeiből, amely pénzösszeget három részre osztotta és pedig felesége, fia és maga közt és aztán ujra utnak eresztette őket, maga pedig magában, illetve egy egész fiatal svéd iró társaságában, Marlotte-ban tovább dolgozott. Csupán egy régi, olaszos szép női alakrajzot és egy a falon ferdén egy szöggel, keret nélkül felfüggesztett – olajnyomatot láttam műtermében. (Cézannera nagyon jellemző az a rendkivül érdekes s majdnem érthetetlen dolog, hogy az olajnyomatokat szerette.) A szót nehezen adta ki magából, különösen ha művészekről kérdeztem. Talán feljegyzésre méltó ennek a kétségtelenül nagy művésznek az a disztinkciója, melyet három egyformán homloktérben álló nagynevü festőről mondott: Puvis de Chavannes-t “igen nagy művésznek”, Renoirt csak “tehetséges embernek” itélte. Gauguin-ról való véleményét is akartam tudni, de erről kicsinylőleg nyilatkozott: “Nem ismerem” – mondta – “azt az urat”, pedig ismerte. Viszont Gauguin bámuló szeretettel csüngött Cézanne művein.”……hát így….Rippl viszont ismerte Gauguint…jó barátok voltak…….persze több száz oldalt írhatnék róla…de helyhiány miatt még egy fontosat……alapító tagja volt a MIÉNK-nek /Magyar Impresszionisták és Naturalisták köre /Ő kezdte el szervezni Szinyeivel és Ferenczy Károllyal…ez egy egészen elképesztő brigád volt..ahogy Rippl mondta „ koalíciós társaság”…utalván arra hogy volt itt impresszionista, nagybányai, naturalista, magyar Vadak…etc…..tudod ők okoskodtak a Japán kávéházban…na sorolom a tagokat…Csók István, Vaszary János, Fényes Adolf, Glatz Oszkár, Iványi-Grünwald Béla, Czóbel Béla, Márffy Ödön, Mannheimer Gusztáv, Mikola András, Galimberti Sándor, Perlott Csaba Vilmos, Tihanyi Lajos, Czigány Dezső,Gulácsy Lajos, Orbán Dezső…jó mi??……..Rippl Rónai József aki patikusként kezdte…volt már ilyen ugye-ugye…Csontváry és mások……nem lett gyógyszerész hála a mindenhatónak….1927-ben ment el…….én most azzal búcsúznék, hogy aki nem olvasta…szerezze be…addig meg olvassa el Babits Mihály versét…” A Festő Halála”… Ui a fotokat is…saluE