……a párizsi éjszaka festője….egy vagány magyar festőnő…Margit de Corini……….megvizsgáljuk………1897 október 29…Kolozsvár…a Sóváry családban nagy az öröm…megszületett Margit…két fiu után megjött a kislány…a hegedűművész papa nagy kedvence lett…már kislány korában táncolt, zenélt, ……színészi pályára készült….de volt tehetsége a rajzhoz is…hiába a művészcsalád..na….ötévesen gyerekszereplőként fellépett a Kolozsvári Nemzeti színházban….imádták a színészek a helyes kiscsajt….aztán jött a tragédia…a papa egy autóbalesetben meghalt…az özvegyen maradt mama átcsekkolt 1910-ben Budapestre a gyerekekkel…vendéglőt nyitott…valamiből el kellett tartani a családot…Margitot beíratta a Rákosi Szidi színésziskolába…mert Margitka nem akart felszolgálni…hogy egyem a kis szívét….az iskolát befejezte…és zenés darabokban nyomta….Royal Orfeum, Fővárosi Színház….sikeres volt….nagyon…1924 Itáliában nyaralt…érdekes ízlése volt nem??….mehetett volna Balatonfőkajárra is….de ő a ligúr tegerpartot választotta…27 éves dögös kis nő….megismerkedett George Cornell new yorki filozófussal…aki az Amerikai -Magyar kultúrális egyesület elnöke volt…ekkor veszi fel a Corini művésznevet…..a színészkedés finito…nem beszélte annyira a nyelvet hogy beférjen helyi csapatba…és miután tehetséges volt a rajzolásban….váltott….de milyet… atyavilágból jelentik…beiratkozott az Art Student akadémiára….és itt Leon Gordon tanítványa lett….néhány hónap alatt saját stílust alakított ki…dobta az ecsetet…festőkéssel és ujjal dolgozott….hazavágta az egész mezőnyt a suliban….1928-ban újra nagyot álmodott…férjének elmondta hogy itt New York-ban nem tud fejlődni…lécet vett….irány Párizs…a Quartier Latin-ben műterem lakást bérel…majd hóna alá csapta néhány munkáját és beállított Maurice de Vlaminck mesterhez a fauvizmus királyához….a csaj férfi öltönyben volt, szivarozott…dögös napszemüveg….és röviden közölte vele, hogy nála szeretne tanulni…és punktum…a csákó dobott egy hátast és felvette…ezután hozzá járt…a MESTER műhelyébe….vágod???…itt persze mindenkit megismer….rövid idő alatt annyit fejlődött…hogy egy portréját bevette a Grand Salon…majd festményeit kiállították a Salon d’Automne-on….erős színei…egészen új stílusa még a fauvokat is meglepte….a magyar arisztokrácia…akiknek szintén furcsa volt az ízlésük….mert párizsban celláztak és Monte Carlot ..Biarritzot..és általában a francia riviérát használták pihenőül…hiába na…nem volt Erzsébet jegy….maradt ez….Margit itt mozgott….kajálták…mindent eladott…..esténkét itt partizott…férje meg az államokban filozófiát oktatott…egy szép napon párizsban egy művész kávézóban bemutatták először André Sans -nak…majd André Salmon…hát ők meg…Modigliani és Picasso haverjai…költő…kritikus….akkoriban a festészetben atyaúristenek…a kis magyar nő elvarázsolta őket….a segítségükkel először a párizsi Grand Palais-ben..később a Galeria Barrerioban rendezett egyéni kiállítást…majd kitalált egy nagyon jasszkarit…Monte Carlóban a L’Aventure nevű luxushajón kiállít….mindenki lehidalt…hetekig róla szólt a francia sajtó..jön egy újabb siker…párizsban egy képkereskedésben egy magyar gyűjteményes kiállítást szerveztek…”Exposition Art Hongrois Moderne „…Anatole de Monzie francia szenátor nyitja meg…erős a csapat..Corini..Czóbel..Bertalan Albert..Blattner Géza…..1931.-ben Budapestre jön….Nemzeti Szalon egyéni kiállítás….és képzeld…itthon nem karmolták…szinte semmit nem adott el…a szakma ugyan elismerte de abból nem lehet megélni…vissza párizsba…bepasizott…egy magyarral jött össze Reimann József…jött a háború….1943…német megszállás….kollaboráns Vichy kormány…etc…etc…a férje még mindig hívja….” hajózz New Yorkba”…logikus lett volna….de ő Reimannal visszament Kolozsvárra…nem volt telitalálat….otthon nagy csóróság…próba cseresznye alapon ismét Budapest…néhány évig nyugi volt…de 1952-ben kitelepítették..és jött Gyoma…ez sem volt egy sétagalopp…lisztért és krumpliért adta festményeit….sajnos Reimann is eldobta a kanalat…az idős művésznő magára maradt…végül a nagyközségi tanáccsal eltartási szerződést kötött a festményeiért cserében…….és ami fantasztikus…sokat dolgozott itt is ,de egy tájképet sem festett..annak ellenére hogy egész nap a szabadban volt….maradt a párizsi éjszaka királynője….ahogy akkoriban őt hívták…”Maitre de l’École de la Nuit „….. ui a fotokat is