2022 január 30…….a szállásunk alatt a Douro folyó partján üldögéltünk….napos délelőtt…..kellemes húsz fok…….január ide…vagy amoda….pezsgő élet a vizen….motorcsónak….kajakosok, evezősök….nézem az aranyló fényben a Ponte Dom Luís-t….a csodásan kecses hídjukat…..a parton dekkoló hajókon pakolnak, sikálnak, másznak…zászlókat cserélnek….kis idővel nagyobb a mozgás….furgonok érkeznek guszta kis hordókkal….képzeld itt sorakoznak portugália leghíresebb borpincéi….a Douro völgyéből ide hozzák a bort évszázadok óta…aztán itt érlelik ( de erről majd máskor mert hosszú a sztori…) és amikor kész a cucc….már csak a kis bárkákon lecsorognak 8 kilométert a hordókkal…mert ott van az atlanti óceán…és a nagy portói kikötőből, már repítik is a világ minden részére……a vidám kis luzitánok villámgyorsan pakolnak….és mint régen…görgetik a hordókat a régi fabárkákba….jattossal dolgoznak….nincs daru meg „ gyalogkiséretű elektromos magasemelésű raklapemelő”…. /hahaha…ezt jó sokáig kerestem…./…..bárka tele…és isten veled ignác, engem többet nem lácc….ugyanis a bárka lecsorog az atlanti óceáni Matosinhos kikötőjébe és onnan szállítják tovább……….11 óra körül a főnökaszony feltette a kérdést…hol ebédelünk??….én egy váratlan húzással a Matosinhost ajánlottam…jó…jó….de hogy megyünk oda??….az első tigrist megszólítottam …nagyon barátságosak….spanyolul mindenki tud…de vágják az angolt meg a franciát is….” o que?..”….megen mondom…” mátoszínnyos”….nem megy….helyi térkép elővesz …rábök….felnevet….áhhh…” mátozzínnyuu…”….egyébként is két nap kellett amíg megszoktam hogy minden „ o”..az „u”…Portu…és igen…amikor még játszott a nagy pengéjük…Figu…( Figo)…. majd azonnal akcióba lép….felkisér a buszmegállóba….megmutatja….magyarázza….az 500-as….emeletes busz….és „ terminal „-ig menj…..nincs messze….és nevetve búcsúzott….33 megállót mentünk….egyébként régóta figyelem a déli népeket…ebben a távolságfelmérésben gyengék…..de minden másban morva erősek….a busz a Mercado előtt landol….Matosinhos…külváros….portó óceáni kikötője…..isteni hangulat….lenézünk….nagy erőkkel töltik a hatalmas hajókat…..kocsik…furgonok…daruk….mindenki mozgásban….pakolás ezerrel….” ördög és pakol….”…..de vissza a halpiacra….itt órákat lehet bolyongani…akit érdekel….kedvesek….csak fotózok…de nem pipák…itt mindent megtalálsz …..osztriga….rák minden változatban….makréla….tintahal…tonhal….dorádák….és a számunkra ritkán látható fajtákat is….abroncshal….a tüskéscápa ( spiny dogfish)….én háklis vagyok a cápára….csak a tüskés….majd a simándi mi??……és megállunk egy aranyos hölgynél…nagy táblán. …” Bacalhau”….a portugálok kedvence….nemzeti étel….a tőkehal…úgy hívják hogy „ fiel amigo „….”hű barát”….és az….mindenhol…étterem…üzletek…piac…bár….BACALHAU…van az óvárosban egy üzlet…csak szardíniákat árulnak….” Casa Oriental “asszem 120 éve nyitott….hegyekben a bacalhau….elegáns üzlet a parton…mit árul??…tőkehalkrokettet….csak azt …igaz sok fajtát….sorban állnak az emberek……….mi a piac után elindultunk a Rua Herois de Franca-án….itt halvendéglők egymás hegyén hátán….kis üveg jardinette-ek a vendéglők előtt….három , négy asztallal…de ha van még a járdán hely, akkor ott is asztal….persze mehetsz be…de minek amikor 20 fok van januárban….fürge csálingerek udvariasan invitálnak….az ötödik vendéglőt választottam….” Tito I „ névre halgatott…..szimpatikus volt a csóka is….és beugrott Josip Broz is….meg a Brijuni szigetek…..egy fehér száraz sherryvel indítottunk…persze rögtön hozta hozzá emberünk a karaf vizet…bogyókat….kenyér ..olívaolaj….sardines….fekete kardhalat ennénk…” Peixe espada preto”…( black scabbardfish)…egy perc múlva a kirakat jégágyáról leemel egy halat……bemutatja, hogy ebből vágna ha megfelel…..megfelelt…..oldalt a spanja már várta….faszén….szabályosan….mellé állok…engedi…..gyors fűszerezés….és már sül az ebédünk…..zöldséges rizs dukál hozzá….és ami mégjobban….egy Douro Branco..2020…Manoella….ebéd közben figyelem az utcát…..ÉLNEK…nem laknak…..lassan halózol…..finoman engeded le a selymes Manoellát……..ha arra jársz….figy…nem bonyolult…Matosinhos…Restaurant Tito I….+++++